by Jenő Dsida – Translated and read by Nullus
Easter, Easter! The enamored people triumphantly advancing with church banners as a fiery red twilight greets ascension. Organ music hums outward from churches, The world rejoices, the bells are ringing, And my mother hurries to the procession. My room darkens as my heart grows heavy, I think: How good it would be to whisk away, To stop this dizzy wrangling affliction and the apathy of my heart would heal, On this fiery eve of Holy Saturday, Perhaps I can also join the procession. Many years ago, I wandered the streets, Tears slowly flowed down my eyes and touched the road, Teardrops and misery, death and decline, Innumerable years weeping on dry trails, Perhaps on this sacred Easter Vigil The resurrected Christ will find my room sublime. The door opens, his face reveals a heavenly glow, The wall of my soul radiantly proclaims, That we’re at peace, we carry no grievance. The procession outside, the bells are ringing, But Christ and I, together with dear Chirst On Easter Eve, in complete acceptance.
The original Hungarian poem:
Husvét, husvét! a kábult emberek harsogva mennek templomi zászlókkal tüzes-piros nagyszombat alkonyán. Templomokból kibug az orgona. a világ ujjong, kongnak a harangok és körmenetre siet az anyám. Szobám sötétedik, nehéz szivem s azt gondolom: be jó is lenne már, ha nem gunnyadnék többé pörlekedve, szivemnek sánta lába meggyógyulna s tüzes-piros nagyszombat alkonyán mehetnék egyszer én is körmenetre. Sok éve egyszer mentem az uccákon. Szememből lassan könny hullott az utra, könnycsepp és bánat, hervadás, halál – Sok esztendős könnyek száraz nyomában az életrekelt nagyszombati Krisztus kicsi szobámba vajjon eltalál? Benyit az ajtón, fénylő lesz az arca, lelkem fala sugárzón hirdeti, hogy megbékéltünk, nincsen haragunk. Künt körmenet lesz, kongnak a harangok, de mi Krisztussal, a drága Krisztussal nagyszombat este ketten maradunk. Kolozsvár, 1927. április 18.