Sándor Sík – translation by Nullus
On beggar's staff, broken cane, We commence pilgrimage, Hungarian Marians', Battered heirs we came. Around the Danube is midnight, Hungarian twilight, Keeping vigil is no other. Abandoned, alone, evil pushes us to you, Blessed Mother! They ridiculed, they spat on that, Which was dignified in us, They split us nine ways, What was complete in us, On our torn bodies they savaged, Ravenous predators ravaged, Our cherished scarcity, They're whittling our wooden coffins. Hungarian orphan cries softens, Our cherished scarcity. Foreigners ridiculing, Beloved Hungarian words. We're forced to beg from foreigners, Our bread and our salt, Hungarian hands are plowing, Aged fields for new masters bowing, On your mountains valleys. Others are reaping where we have sown, We are Interlopers' servants, On land our fathers’ owned. Blessed Virgin, a thousand years. You were our dear mother, When our ancestors besought you, Fondly embrace their tears: Flay my skin with a hundred whips, Just for the one, Blessed Mother, Request of the good Christ: On four rivers, On three mountains, Eternally Hungarian, The holy Marian song.
Az Andocsi Máriához – The original Hungarian poem
Koldusboton, törött mankón Jövünk Búcsút járni, Szűzmáriás magyaroknak Kopott unokái. Éjfél van a Duna táján, Magyaroknak éjszakáján Nincs más ki virrasszon. Baráttalan, testvértelen, hozzád ver a veszedelem, Boldogságos asszony! Megcsúfolták, megköpködték, Ami bennünk szép volt, Kilencfelé hasogatták, Ami rajtunk épp volt, Tépett testünk megtaposták, Ragadozók ragadozzák Édes-kevesünket, Koporsónkat faragdálják. eléd sírjuk, magyar árvák, A mi keservünket. Idegenek megnevetik Drága magyar szónkat, Idegentűl kéregetjük Kenyerünket, sónkat. Magyar kezek szántogatnak, Régi rögön új uraknak, Néped hegye-völgyén. Más arat ahol mi vetettünk: Jövevények, szolgák lettünk Úr-apáink földjén. Boldogasszony, ezer évig Édesanyánk voltál, Eleink ha hozzád sírtak, Hozzájuk hajoltál: Száz ostorral ostorozzon, Csak ez egyért, Boldogasszony, A jó Krisztust kérd meg: Négy-víz–parton, Három hegyen Mindörökké magyar legyen A máriás ének.
Here’s a wonderful rendition of the original poem by Sándor Sík by the Hungarian band Ismerős Arcok.